V. kategóriás NLC

Megértük ezt is ismét. Nyár dereka van. Napközben tűző napsütés vonul végig a tájon, majd beeesteledik. Végül az utolsó fényekben valami furcsán dereng. Az ember azthinné, hogy a távoli települések fényei, vagy épp füst… lehet az is, de rázoomolva, belefotózva feltűnhet, hogy ez felhő ami kékesen világít, majd színei kékből a sárgába majd vörösbe tolódnak, végül teljesen elveszik az éj sötétjében. Van már 22:30 … sőt. És ilyenkor felhő ami világít? Elsőre lehetetlennek tűnik, pedig nem az. Bizony ezt hívják NLC-nek: Noctilucent Cloud = Éjszakai világító felhő. A szokványos kis 5-10km magasan úszkáló felhők helyet ezek 85km magasan vannak a mezozszférában és rendkívül hideg kell a kialakulásukhoz. Nagy szerencse kell az észrevételükhöz, vagy egy jól szervezett észlelési hálózat. ;-) Én ebbe a hálózatba kerültem bele. Engem Noli hívott, hogy helyzet van. Ahogyan látható az éjszakai világító felhő az éjszaka előtt, úgy az éjszaka után is lehet ha szerencsénk van. Hát szerencsénk volt. V. kategóriás fényes NLC világított reggel. Egy ilyen NLC-t lefotózni jókora érzékenységgel lehet illetve jól bele kell zoomolni, úgy sokkal jobban látszik. Íme a képek időrendi sorrendben:

-0-

-0-

-0-

-0-

Eddig négy NLC észlelés volt, abból egy ami fényesebb, a másik kettő gyenge és halvány volt. Észlelésüket nehezíti a koránkelés. 3 óra elég korán van.

Bátorliget

… egy 550km-es utazással kezdődött. Hiába fáradtam el az odavezetés során. A Kíváncsiság erősebb volt, mint a fáradtság, így hát bele is kezdtünk az estébe. Bátorligetről eddig nemtudtam, de 7,44-es határmagnitúdójú hely… Vaksötét, ugyanez nem mondható el a faluról. 800 lelkes kis település kedves emberekkel és kirívóan erős rendőri jelenléttel. Nagyon félni nemkellett, hogy onnét valami eltűnik.

A kitelepülést egy védett területen kezdtük meg ahová be lehetett menni. Tényleg pazar volt a kilátás maximum 2,5°magas horizonttal.

Eleinte csak távcsöves bemutató volt. Megnéztük a Szaturnuszt és a holdjait, majd az Albireot, a Lyra Gyűrűsködöt és végül már jött az asztronómiai alkonyat, amikor minden halvány csillagköd megfelelően észlelhető, illetve eredeti sötétség van.

Rögtön az elején készítettem egy fotót a kelő Tejútról. Itt még lehetett érzékelni a világosságot. A tájon is érződött, hogy nincs tökéletes sötétség.image

Végül az érdeklődők hazamentek. Csak a keménymag maradt, így a bemutató után megkezdtük az asztrofotózást. Egy utolsó kép a felállított távcsőről. A tubust levettem és egy állványfejes prizmasínt tettem rá. Ezzel meg is kezdődött egy hosszú expozíciósorozat a Tejút közepéről.image

Készítettem a tagtársammal és a házigazdával egy sziluettes fotót. Itt éppen az Altairt világítom meg az Aquila csillagképben.image

Bátorliget egy fokkal sötétebb mint Zselic. Kaposvárnak túl sok és túl erős fénye van. A fényburok sok esetben tönkreteszi az égbolt északkeleti részét. Bátorliget esetében a civilizáció távol van. A városok kicsik, a fényszennyezés jóval gyengébb, így kiváló helyszínt biztosít az észleléseknek.image

A kitobjektívvel 70mm-en, ISO25600-onon készült kép már zajos, és sajnos az objektív se nem fényerős, se nem éles (lágy a képe). De ígyis sikerült az Éj Ura című képet megcsinálnom. Jómagam egy 5 méter magas dombon állok, a völgyből lett elindítva a fényképezőgép. image


Ez a legelő televolt szabályos, masszív galagonya”bokrokkal”. Az egyiket éppen itt láthatjuk. Nekem ez a kép tetszik a legjobban. És mindezt egy jó társaság környezetében sikerült lefotózni.image

Végül elkészült a 75 perces Tejútfotó is. Sajnos ismét problémába ütköztem vele. A kép felső része ismét torz. Ez a fényképezőgép miatt van. De pár próbát megér.. Tanulópénznek tökéletes. Középen már jól látszanak a csillagködök, leginkább a Lagúna köd. Pár gömbhalmazt is fel lehet fedezni, de a legszebb a porcafatok alkotta kontraszt a milliónyi csillag előtt.image

Összességében megérte Bátorligetre elmenni. Hiába volt messze. Egy nyaralásnak sem volt utolsó dolog.

Elérni a csillagokat

2014. június 8.-án egészpontosan negyed 1kor ismét kimentünk Zselicbe fotózni. Sok tanulságot levontam az előző fotózás alkalmával, így már az újabb “trükkökkel”, technikákkal kezdtem el fotózni. Mivel már első negyed volt, ezért elég későn kezdtünk el fotózni, de rögtön jóljött egy észak-déli völgy aminek a nyugati lejtőjén van egy fa. Így hát átcsörtettünk a galagonyáson és megfotóztuk ezt a magányos diófát.

image

A holdnyugtáig tartó időt az égboltunkban való gyönyörködés tette ki. Még ebben az első negyedben is látszódott a Tejút. Nem is beszélve a nyugati domboldal árnyékáról: igencsak hangulatos voltak azok a percek.

image

Ezen a képen pont az Antaresre célzok a csillagászati lézeremmel. Kellett egy új profilkép facebookra. :)

Végül a Holdlementekor megindultunk a diófa felé. Át a galagonyáson… a völgyön… Ésletettük az állványokat. Menet közben azért megálltam, gyorsan készítettem egy fotót erről a “szimmetriáról”. A fa mögött még a hold fénye ragyog. De már nem sokáig.

A fától északra pakoltunk le, mivel délen a Tejút már kezdett világosodni. Ekkor elővettem a mobiltelefont és gyorsan elfutottam a fa mögé és letettem a földre. Beállítottam a mobilfényt, hogy a fát világítsa meg. A többi már a mi dolgunk volt. ISO6400 aztán klick. Persze Attis közben az előteret is megvillantotta egy öngyújtó ledfényével. Az eredmény igen látványos lett, eltekintve a fa törzsétől. Ott beégett kicsit.

Az akácfához érve ahol ezt a képet fotóztam 2012-ben egy Peleng 8mm-es halszemmel. Ez a fa a hónap képe lett a Fotósok közössége oldalon.

De én nem ezért jöttem, hanem egy Tejút centrumért amit sikerült megörökíteni 50mm-en. Itt már stackelni kellene a képeket, kivonatni a zajt és hasonlók. Megpróbálom majd IRIS-el vagy nem is tudom. Segítséget kell kérnem ezügyben. :) Egy képből ilyen lett:

Itt már előjön az, hogy hány képet kellene készíteni, milyen expós idővel. Rekeszállítás kellene-e stb és hasonlók. De ezt egy asztrofotózás keretében majd kipróbálom.

Végül amit már régen ki akartam próbálni. Reach the stars… elérni a csillagokat… és az egyiket sikerült is, pontosabban a Nunkit. Milyen furcsa neve van igaz?

Aztán jött a négyképes állópanoráma:

Ezt a panorámát szintén az 50mm-essel csináltam. Mit meg nem adnék egy olyan helyért ahol a Tejút közepe a zeniten látszik… Majd egyszer.
A következő már az AAKS workshop lesz ahol asztrofotókon dolgozok majd. Sok tervem van, de ezekhez idő és sötét ég kell. Felhőmentes idő szintén jólenne.

A Millió Nap Országa - Egy új irány

Az alábbi post hosszú lesz és egy jókora “megvilágosuláson” vezet végig. Avagy az asztrofotóknál/asztrotájképeknél legalább olyan fontos a jó utómunka mint a kép készítésének körülményei.

2014. Május 24… Napközben zivatarok, káosz és bolond idő. Végül késő délután elkezdett tisztulni az ég. Nem kicsit… nagyon. Felhívtam KonAtit, hogy menjünk ki, majd egy gyors égboltmegállapítás után megbeszéltük a 23 órát a romos istállónál Bánya mellett. Egy Croods után az a 23 óra is eljött. El is indultam, ki is értem, majd egy kis várakozás után hozta Atti a Monster energiaitalomat és belecsaptunk a Zselic közepébe. A Monstáért milliárd hála! :) Bementünk a növények közé. Jól meg is áztattam magamat, de sebaj. Ott készítettük el ezt a facsoportos képet. Azért látványos, mert a fák félig kopaszak, így egy kicsit változatosabb a látvány, mintha csak tömzsi fákat látnánk.

image

Végül már nem bírtam magammal. Fordulnom kellett kelet felé, hogy megfotózzam a Tejutat. Sikerült is. Ám egy kis idő után direkt eltekertem a fókuszt az objektíven:

image

Szédítő lett. Hú-ha…

Délnek fordulva izgalmas volt az égbolt sok sok égitesttel, csillagképpel. Favoritom a későtavaszi déli éjféli égbolt amikor a Tejút már emelkedik a Skorpió csillagképpel együtt, miközben az Oroszlán jókora esésbe kezd.image

Bejelöltem a jelentősebb égitesteket, csillagokat illetve az aláhúzott szavak a csillagképek nevét jelölik:image

Nade csapjunk is az éjfélbe! Célozzuk meg ezt a Tejutat igazán! Tegyük kicsit látványosabbá! Akár saját profilképnek is elmehetnek ezek a fajta “földönkívülis” beállások. Itt már azért törődtem a képpel illetve jobban látszódott az emelkedő csillagváros:

image

Kipróbáltam az 50/1.8-as “tejfölöspoharat” is. Lerekeszeltem 2.8-ra, majd exponáltam egy rövidet. Az utómunkában adtam neki kontrasztot és fényességet. A végeredmény fantasztikus lett. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy fölös ISO12800-at használni. Lehet, de 6400-al is ugyanolyan jó képet lehet kreálni, csak jobb jel/zaj aránnyal, illetve egy nagyobb ISO több háttérfényt összeszed és azt nehéz korrigálni.

image

Konati Fotóstársnak kreáltam egy jó kis reklámot! :D Épp a 60D-je dübörög az állványfej tetején. :) Láthatóak defókuszált, ugyanakkkor ötszögletű alakú bokehk amiket a csillagok idéznek elő. Na egy csillagbeazonosítást ki vállal? :)

image

Készítettem pár képet még az áttelepülés előtt. Ez ami a legjobban tetszett. Igazi vándor feeling a Millió Nap Országába

image

PontPontPont… Még ez. Ez egy kontrasztolt 9képes panoráma. Na Ez a Millió Nap Országa… Ennyi csillagot csak itt látni az égbolton. Ennél sötétebb hely a Bükkben is alig akad…
image

A második és egyben utolsó helyfoglalás alkalmával egy párát okádó tavat céloztunk meg a Tejút tükröződés reményében. os a tükröződés elmaradt a folyamatos déli szélnek köszönhetően. Látványban szerencsére nemvolt hiány:

image

A finálé képeként előrukkoltam egy 4képes 50mm-es panorámával, minden tudásom és segítséget latbavetve. Az eredmény számomra is elképesztő. Talán ez a kép áll legközelebb a valósághoz, noha rendkívül nehéz utolérni azt.image

Már ez a pár kép ezzel a bejegyzéssel is egyfajta tanulási folyamat volt. A legfontosabb amit tanultam illetve tanították, hogy a Tejút színe sárgásfehér. A csillagoknak az eredeti színekben kell tündökölniük. A fehéregyensúlyra rendkívül érzékeny maga az égbolt. Maximum annyi ISO-t kell használni amennyi még nem szed össze sokat az égboltfényből. Megfelelő utómunkával lehet összehozni egy jó képet, vagy épp elrontani azt. Tehát ha egy kék vagy egy vörösessárga Tejutas képet láttok… AZ NEM JÓ! Fontos még megemlíteni azt, hogy a sok kontraszt legyilkolja a halványabb csillagokat. Ez az egyike azon dolgoknak amiket még nem tudtam.

Nocsak… mire nemjó a Zselic. Az ember felszabadul, megnyugszik, fotóz, fotóz … és még tanul is belőle. Már várom a következő alkalmat amikor kimegyünk, de abból már workshop lesz valószínűleg. :)))

Zsippói alkony

Május 19.-én éles bevetésre vittük az új gépet. Cél: a zsippói tavak voltak. Odaérve 22 órára még csodás derült égbolt volt. Elhelyezkedtünk és szinte percre pontosan megjelentek a középmagas szintű gomolyfelhők. Ekkor már nem foglalkoztunk vele, csak tettük a dolgunkat.

Az alkonyat után exponáltam függőlegesen három képet, mégpedig úgy, hogy az elsőn végigrohantam a gáton egy mobilfénnyel. Vicces volt, de megérte.

Teszteltem nagyobb ISO-val is a gépet, de 6400-on sem volt baja. Itt talán még az állatövi fény egy része is látszik, illetve középen a Jupiter fénylik rendesen.

A harmadik képen szolíd 3200-as ISOval a madárpark látszik. A Tejút a bal oldalon megy lefelé. Most olyan időszak van amikor korai keléssel láthatjuk csak a Tejutat… szóval egy ideig még várni kell.

Első kezdésként nagyon pozitívan értekelem a képeket. Tisztaság van… még nagy ISO-nál is. A 15mm-ről nem is beszélve. Hatalmas a látószög. Elég ha azt vesszük alapul, hogy a 116os Tokina is 17mm ekvivalens gyutávot ad az ASP-C vázon… hát itt FF-en van 15mm.

Az Állatövi fény a Zselicben

Egy kellemes, de pörgős vasárnap amikor az óraátállítás megtörtént. Úgygondoltuk, hogy kimegyünk hallgatni a sakálok vonyítását. Végül Zselicben egy igen jó helyet fedeztünk fel. Egy domboldal egy magányos fával. A fát csak sötétedéskor láttuk, de amikor megvilágítottuk akkor látszott, hogy virágzik az egész. Szinte tökéletes fotóalany volt. Minden EQ állvány és segédeszköz nélkül készítettem el egy panorámát ahol látszik a Tejút, maga a fa amit hátulról világítottunk meg, illetve az állatövi fény jobboldalt.

Illetve kékórában az exponálás alatt a fókusz eltekergetésével játszottunk még. Egész klassz eredményt elérve.


Ebben az esetben Paszti jóbarát a fát hátulról villantotta meg egy vakuval. A fényesebb csillagok bokehja jól látszik. Így a baloldali Szíriuszé, illetve az Orion csillagképnél még a csillagok színe is előjön.

Az Orion Köd

Életemben ez az első kép amit az Orion ködről készítettem. A távcső valójában egy Canon 300/f4L volt. A képminőségben nem csalódtam. 245 másodperccel ISO800-on, 15-20°magasan a poros horizonton át is lehetett elfogadható képet csinálni. Mi lett volna egy tiszta égbolton? Majd legközelebb!image

Az állatövi fény

Hidegfront után, tűző napsütés, mérsékelt északnyugati szél. Itt az idő. Szinte biztos, hogy látszik az állatövi fény. Jármű nélkül ezért csak a legelőre tudtam kimenni, ahol aztán rendesen volt fényszennyezés. De végül sikerült. 5 perces expókkal dolgoztam az 5°C-ban. Nemvolt kellemes, de megérte.

A képen az állatövi fény látható amely úgy jön létre, hogy a bolygóközi poron szóródik a nap fénye. Ez egy jól látható felfénylést okoz az ekliptika mentén. Ősszel hajnal előtt, tavasszal napnyugta után lehet látni. Ezesetben háromnegyed 8 volt amikor készült a kép. Jól látszik a ferde piramis alakú felfénylés.

A következő célpontom az Orion öve volt. Ismét 5 perces expó f4-en.
A három csillagnál a baloldali szélsőnél az a valami a Láng köd. Illetve lejjebb nagyon picivel a Lófej köd is látszik. Valamint beégett az Orion köd, de azért az is látszik szerencsére. A csillagszűrő most lehet, hogy itt nem kellett volna.

Ez van, ha az ember egy fényszennyezett helyről fotóz. Tiszta levegő ide, vagy oda. … Mennyivel jobb lenne az égboltom, ha a templomot nem vernék telibe reflektorokkal. A képen a legfényesebb égitest a Jupiter. Középponttól kicsit lejjebb az Orion látható, valamint balodalt alul a Szíriusz világít kékesen.

A Nagy Téli Háromszög - amely áll az Orion csillagkép Betelgeuse csillagából (a kép közepétől jobbra a sárgás csillag), a Canis Minor - Procyon csillagából (középtől, balra fel a legfényesebb csillag), valamint a Szíriuszból amely az egész képen a lehető legfényesebb. Jól látszik a fényszennyezés, ahogyan a reflektorok betakarják az egész alsó harmadot szinte. Remélem tudok hozni egy sötét helyről való képet is ezügyben. :)

-7.1 magnitúdós IRIDIUM 97-es FLER

Hétfő este, egy kiadós fotózás után úgygondoltam, hogy itt az idő ismét működtetni az EQ3-at. Készültek fotók már iridium flerekről, de mindegyik bemozdult lett. Ez a fotó már olyan, ahol az égbolt mozdulatlan maradt, csak az IRIDIUM műhold mozgott.

Az IRIDIUM távközlési műholdak napelemtábláin csillan meg a napfény, amit a Földről észlelő egy feltűnően fényes, mozgó csillagnak lát. Naplemente után, illetve napkelte előtt látszanak az égbolton. Van amelyik fényesebbet villan, van amelyik gyengébbet.

A hosszú expoziciósfelvétel miatt a “mozgó fényes csillag” egy hosszú csíkként jelenik meg, illetve látszanak a diffrakciós sugarak is amit egy 6ágú csillagszűrő idézett elő.

Egy kis segítség, hogy hol melyik csillagképen vonult végig a távközlési műhold:

Télbucsúztató Zselicben

A tél utolsó napja záporokkal telt. Estére rendkívül tiszta égbolt lett Somogy felett. Ittvolt az idő instant nyakunkba venni az erdőt és kimentünk Zselicbe. Egy kis beszélgetés után ki is értünk. Kiszállva az autóból, ismét lenyűgözött bennünket ez a tömérdek csillag és maga a Tejút ami igaz, hogy nem a leglátványosabb részével fordult felénk, de nem akadtunk fent ilyen apróságon. Beüzemeltem a mechanikát, sajnos kiderült hogy ez nem fog menni… ugyanis az akkumulátor teljesen lemerült… Végül Paszti jóbarát gépével próbáltam alkotni valamit.

Feltűnt a LEO csillagképben egy kis világosodás. Nagyon pici volt, gondoltam odasuhintok neki egyet 3200-as ISO-n, f2.8-al. Már az első képen is feltűnt az az elnyúlt flekó amiről hazaérve megbizonyosodtam, hogy nemmás mint az Állatövi ellenfény!

Jól látszik középen a flekó. A Leo csillagképnél látható, ahol a nap ellenpontja van. Az állatövi fényt a bolygóközi por által visszavert napfény hozza létre. Mivel az ellenpontban a szemcsék jobban tükröződnek az oppoziciós effekt miatt, ezért ott jobban látható, mint távolabb az ellenponttól. Az ellenfény meglett erősítve, tehát valóban az. Ez tehát egy egyedülálló felvétel Zselicből ami egyben az első is ami itt készült.

Sokáig nem akartunk kintmaradni. Akkumulátor hiányában esélytelen volt kipróbálni a mechanikát az Orion ködön. Azért biztonság kedvéért készítettem még két képet:

Ez a következő kép, a csíkhúzós jól mutatja, hogy mennyire rossz állapotban van az 1000D. Az érzékelő elmozdult, az objektívnek leválik a gumigyűrűje… egy csomó probléma van vele. De még ígyis több mint a semmi.

A kép felső részén jóval vastagabbak a csillagok nyomvonalai, mint mondjuk a fa körül… egyértelműen deform hatás. A nagylátónál jobban kihozza… kimozdult érzékelő a probléma. De azzal kell (még) beérni ami van. :)

Korahajnali Vénusz-Hold együttállás

Február 22.-én a légköroptikai fórumban hívták fel a figyelmemet egy szoros csillagászati együttállásra, ahol a Vénusz 20ívmásodpercre lesz a Holdról. Az időpont adott: Február 26. hajnali fél öt. A lehetőségek igen korlátozottak voltak. Vajon lesz-e egyáltalán ég? Vajon lesz esélyem kimenni? Vajon lesz időm kintmaradni? Végül kedd este már készenállt a terv. Jön Konati a Szamurájjal. Aludni kellett csak és reménykedni hogy tiszta égboltunk legyen korahajnalra.

Végül 4:15… csörög az ébresztő. Felkeltem azonnal, felöltöztem. A berendezés már elvolt készítve. Attis megérkezett, aztán nyakunkba vettük a szántóföldet. Az égbolt tiszta volt, a hőmérséklet -1°C-ig süllyedt, illetve talajszinten erős deresedést láttunk.

Az első képen rögtön a nagylátószögű objektívvel kezdtem fotózni. A Tejút legszebb része már lassan a horizont fölé emelkedik a Saggitarius csillagképpel. A fák között az együttállás látható. Mivel a két égitest látszólag közel van egymáshoz, ezért 11mm-en a fény miatt gyakorlatilag összeolvadnak.

50mm-en már szépen elválik egymástól a két égitest. A nagy sötétséget kompenzáltam az őszi búza megderítésével. Kicsit beálltam a képbe, hogy ne legyen olyan unalmas.

Hajnalodik. Lassan elveszik a Tejút a ragyogó kék égboltban. Az együttállás mind magasabbra kúszik a horizonton.

Az együttállás közelről. Mivel nem csipeltem ki a nagytávcsövet, ezért maradt a 400/6.3-as manuális objektív. A 400mm még nem elég ahhoz, hogy a Vénuszt felbontsa és annak is láthatóvá váljon a “dagadtkifli” formája.

Találtam egy befagyott pocsolyát. Ekkor már javában világosodott az égbolt. A Hold hamuszürke Földfénye még mindig jól látszott.

KonAtiról készült nemegy sziluettes fotó.

Végül a napkelte is képre került. Pontosabban egy egész sorozat róla. Íme az egyik kép. Jól látható, hogy teljesen tiszta délkeletre az égbolt, tiszta helyett inkább felhőmentes. A nap 0,2°-on már látszódott.

Összességében nagyon jó feelingje volt az észlelésnek a majdnem egyhónapos felhős idő után.

B.Ú.É.K

A szilvesztert három helyen töltöttük. Ebből az egyik a város nyugati oldalán fekvő kecelhegyi domb volt. Előbb kimentünk és beindítottam a gépezetet. 400-500 kép készült amiből a tűzijátékosokat összeválogattam és egy képpé alakítottam. Így készült el ez a “sok tűzijátéktól nemlátjuk a várost” fotó. :)image

Karácsonyi csillagképek

Végre egy derült égbolt! Vagy nem? Csak 2-3 képet tudtam készíteni, de ígyis belezavart a fátyolfelhőzet. Mellesleg udvarból, direktfényben nem lehet jó képet készíteni. Lehet, csak sok utómunka kell hozzá.

Az első fotón az Orion csillagkép szerepel immáron minden horizonttól távol, szépen az éjszakai menetének közepén. A felhőzet hatása így is látszik. A vöröses fény a város fényszennyezettségének köszönhető, ahogyan az visszaverődik a fátyolfelhőzetről. A hosszúexpós felvétel már jól kihozza a csillagok színét, illetve az Orion ködöt is.image

Ezután gondoltam, hogy miért ne lehetne egy nagyobb látószöggel készíteni egy képet a kedvenc téli csillagképeimről. Persze itt már javában jött a felhőzet.image

Segítségként bejelöltem a fontosabb csillagokat. A csillagképek: Jobb felső: Auriga, balodalt középen: Gemini, jobboldalt legalul pedig az Orion látható.image

Faluvégi próbálkozás

December 11.-én egy próbálkozó változóan felhős eges estén a nyakunkba vettük a felszerelést és bementünk az erdőbe. Célunk csak a pihenés és a szórakozás volt, semmi kötelesség, csak a hobbizás. Én az úton egyből készítettem egy ilyen fotót.image

Végül az erdőből kiérve a sűrű felhőzet mégsűrűbb lett és teljesen eltakarta a Holdat. Ekkor érdemes volt egy ötperces hosszúexpóval próbálkozni. Második alkalomra jó eredményt hozott.image

A harmadik kép már funolás volt. Persze, ki fotózna hátulról egy keresztet? Ráadásul a rektilineáris szédítő perspektívát hoz a tárgyakra. A kereszt egy méterre volt a géptől például. A horizont mégis egyenes maradt. Na hogy van ez? ;-) A kereszt beleló az Orion csillagképbe ami egész jól látszik.image

Hazafelé még megálltunk egy fotó erejéig. Itt a Jupiter látható. Szép kis pártája van ami a felhőzetnek köszönhető. Valami szanaszéjjel fűrészelt, korhadt fatörzs talán még jól is jött előtérnek. :-)image